04.

HI! Kerek egy hónapja nem volt már rész. Nagyon sajnálom. Legközelebb hamarabb hozom a következőt, I promise!!! <3

 BARÁTSÁGOM HATÁRA

A NEGYEDIK ZŰRZAVAR

SUTTON

A CupCoffe pultjának dőlve ittam a kávémat. Szokásosan, Brad a pultot törölte, s a kedves Norman asszonnyal beszélgetett, aki nemrég özvegyült meg. Bradley volt a világ legkedvesebb pasija. Már három éve jártam a kávézójába, és azóta ő lett az egyik legjobb barátom. Brad O'Brien maga a tökéletesség. Jóképű, okos, helyes, intelligens, romantikus és nem utolsó sorban hihetetlenül vicces. Vele mindent meglehetett beszélni. Ő mindenről tudott. Meséltem neki Jordanról és Taináról, apámról, a házasságomról, mindenről. 

- A szívtipró megint itt hagyott? - tolta elém a kedvenc csokis sütimet Brad. Összefutott a nyál a számban. A világ legjobb süteménye feküdt előttem a tányéron, mégsem nyúltam hozzá. Így is volt mit leadnom. 

- Muszáj volt elmennie. 

Felhorkant. Gúnyosan rám vigyorgott, majd egy "énmegmondtammal" elfordult. Igaz volt. Ő mindig megmondta. Mintha tudta volna, hogy Jordan minden hétvégén otthagyott, s inkább Tainával próbált többet mutatkozni a média előtt, vagy az édesanyja előtt. Annyiszor biztatott már, hogy váljak el tőle. Pedig arra képtelen lennék.
- Van valami más dolgod mára? - könyököl fel a pultra. Arca csupán 15 centiméterre van az enyémtől. Ajkain az a tipikus aranyos, mégis ellenállhatatlan mosoly ül, amit annyira szeretek. Az illata megint fahéjas, s enyhe karácsony aromával egészen pompás. - Vagy a hercegnő nem ér rá, hogy az alja néppel foglalkozzon?
- Nagyon vicces vagy.
- Van kedved sétálni egyet?
- Ilyen hidegben? - borzongtam meg, mikor kinéztem az ablakon. Kint hatalmas pelyhekben hullott a hó.
- Miért ne?
- Rendben - bólintottam mosolyogva. Olyan régen sétáltam már a hóban, nyugisan és jól érezve magam.
Rám villantotta a mosolyát, miközben kitöltött nekem egy újabb adag kávét, és megesküdtem volna, hogy a szemeim helyett, a melleimmel néz össze. Arcomat elöntötte a forróság.
- Jól áll neked a piros. Gyakrabban kellene elpirulnod - kacsintott azzal a hihetetlenül különleges szürke szemével.
- Ahhoz mindig ilyen kellemetlen helyzetbe kéne kerülnöm - felelem - és azt nem igazán akarom.
- Ne haragudj, de nem tudom megtagadni magamtól a látványt - rántott vállat. Hallottam, hogy Mrs. Norman felkuncog mellettem. Már csak az hiányzik, hogy ez a pletykás vénasszony kavarjon nekem valamit.

Már besötétedett mikor elhagytuk a kávézót. Brad az egyik pincérnőnek - Avanak - a lelkére kötötte, hogy biztonságosan és gondosan zárjon majd, miután mindenki elment. O'Brien nem mindig engedte meg magának, azt a kis időt, amit magával tölthetett. Mióta ismertem csupán egyszer volt szabadnapos. Még karácsonykor is dolgozott. Mivel nem volt barátnője, sem gyereke, feleslegesnek tartotta az ünnepeket. Már ezerszer biztattam, hogy egy kicsit pihenjen és utazzon haza a szüleihez Kansasba, de hiába beszéltem neki. Brad olyan ember volt, aki csak azt hallotta meg, amit akart. Ha ő nem akar pihenni, akkor nem is fog.
- Azon gondolkodtam, hogy nyáron elugrom Spanyolországba pár hétre - kortyolt bele a forralt borába.
- Brad O'Brien végre nyaralni megy? - kérdezem drámaian. - Ez kész karácsonyi csoda.
- Haha - gúnyolódik. - Azon is gondolkodtam, hogy velem jöhetnél.
Félrenyelek. Miért menjek én vele Spanyolországba. Miért én menjek vele nyaralni?
- Figyelj tudom, hogy ez most furcsa, de szerintem vagyunk olyan jó barátok, hogy elmenjünk egy kicsit kirúgni a hámból, együtt! - áll meg előttem. Játékosan megpöcköli az arcomat, majd folytatja. - Egyébként pedig úgy gondoltam, hogy előttem megbeszélhetnénk az egészet Jordannal, hogy ne egy idegennel kelljen töltened a nyaradat. Neki úgy is meccsei lesznek, és a sok díjátadóra és filmbemutatóra is azzal a Brazil csajjal kell megjelennie, így te megint az egész nyaradat a négy fal között töltenéd.
- Nem tudom - sóhajtok - ezen még gondolkodnom kell Bradley. Nem dobhatok mindent el és nem dönthetek egyedül ebben. Ne felejtsük el, hogy férjes asszony vagyok.
- Sajnos - suttogja maga elé.
- Ezt hallottam.

"Már fél órája itthon vagyok. Hol vagy már? Hiányzol. xx J" - Érkezett az üzenet húsz perc múlva. Éppen az egyik karácsonyi kirakatot bámultuk, amiben megannyi színes égősor pompázott. Rengeteg leértékelt díszeket, ajándékokat és csillogó csodákat kínáltak.
- Őfelsége gondolom téged akar - szurkálódik újra Brad, miközben átkarolva a vállamat keserű vigyor szökik az ajkaira. Egy pillanatra lesütöm a szemem. Pontosan az ilyen helyzetek miatt nem szeretek vele együtt maradni kettesben. Vele lenni olyan csodálatos, mégis a bűntudat közben, belülről felemészt, mert tudom, hogy sohasem fogok úgy ránézni, ahogy ő rám.
- Jobb lesz ha most megyek - húzódom el a férfitól.
- Nem kell ugranod, ha ő akarja Sutton - kapja el a karomat. - Gondold át a Spanyol utat, hidd el jól éreznénk magunkat, még akkor is ha csak barátokként megyünk oda. Kérlek.
- Gondolkodom rajta, ígérem!
"Tíz perc! xo"
Olyan gyorsan mentem, hogy még a tíz perc is soknak számított. Számoltam! Rosszul éreztem magam Bradley miatt, és valamennyi dologban igaza is volt, de annyira vártam, hogy végre újra láthassam a férjemet. Azt a férfit, akit már rég el kellett volna hagynom. Mármint a barátaim elmondása szerint. Néha még azok az emberek sem értenek meg igazán, akik annak idején biztattak, hogy vágjak bele ebbe a titkos házasságba. Megértem én őket, hogy nem tudják, hogy mégis milyen a helyemben lenni, hisz nekik nem kell titkolniuk azt az egész világ előtt, hogy pontosan ki is a szerelmük. Annak idejében szerintem Jordan menedzsere - Isobel - sem gondolt bele eléggé, hogy mit is kér tőlünk. Félek.
Félek, mert nem akarom elveszíteni a férjemet, mégis olyan érzésem van, mintha ez már megtörtént volna. Taina gyönyörű, és még butának sem lehet őt nevezni, sőt. A koreográfus munka mellett, jogi egyetemre jár, és buzgón dicsekszik is vele, a kamerák előtt. Talán annyi baja van szegény lánynak, hogy gyötri a feltűnési viszketegség. Már nem egyszer tapasztaltam meg, hogy folyton a középpontban próbál lenni, és még meg is fizetik érte.
- Hát itt vagy, édesem - szalad felém Jordan, amint beérek a házba. A karjaiba kap, én pedig, amint a lábam elhagyja a földet, felsikkantok.

03.

Boldog Újévet kívánok minden egyes olvasónak! :)
Üdv,
Audriana Moore

FÁJDALMAS KARÁCSONY - 2.RÉSZ

A HARMADIK ZŰRZAVAR

SUTTON

Az egyetlen barátnőmnek nem szabadna ilyeneken átmennie. Sutton, te nem ezt érdemled. Mikor a gimnázium alatt összejöttetek, támogattalak. Amikor sírva felhívtál, hogy esküvőd lesz, de olyan, amilyet te nem szeretnél, támogattalak. Biztattalak Sutton, hogy hagyd el Jordant, és keress magadnak egy olyan férfit, aki igazán szeret téged. Még nincs késő! Nem kell elviselned ezt a sok szörnyűséget. Tudom, hogy szereted őt. Már kilencedik óra teljesen beleestél. Amikor összejöttetek, olyan boldog voltál. Emlékszem milyen kis senkik voltunk. Senki nem ismert minket, nem tudták, hogy kik vagyunk, majd milyen menők lettünk miután kiderült, hogy Rex Ryan az apukád. Jordan és te azelőtt mentetek el randevúzni, pontosan két hónappal előtte. Abból is milyen veszekedés keletkezett. Mindenki azt hitte, hogy Jordan csak azért van veled, hogy bekerüljön a NYJ -hez. Aztán bebizonyította, hogy szeret. Igazán szeret. Most viszont elbizonytalanodtam, s tudom, hogy te is. Mi van akkor, ha még mindig szeret, de már nem szerelemmel? Mi van akkor, ha érez valamit a szőke lány iránt? Gondolkodj el rajta Sutton. Neked mi lenne jó? - írta Melanie, a Suttonnak címezett levelében. 

A halványzöld színű szobában ültem. A bőröndöm az ágyon feküdt, mellettem. Jordan némán, bosszúsan pakolt belőle mindent vissza a közös szekrényünkbe. Tíz perccel ezelőtt közöltem vele, hogy Los Angelesbe utazom. Szinte dührohamot kapott, s elvetemültek módjára rohant fel a szobánkba. Azóta duzzogva ülök ugyanazon a helyen, ő pedig szépen összetűri a ruháimat, és a helyére teszi őket. Szívem nagyot dobban, mikor halvány mosollyal az arcán beakasztja a hálóingemet a saját ingei közé. Miután mindent kipakolt, összecsapta a kezét, majd a bőrönd helyére feküdt. Hatalmas tenyerét a combomra rakta. 

- Most már itt maradsz - karolja át a derekamat, s magához húz. Jobb kezemet a bicepszére helyezem, és kicsit megnyomogatom. Halvány mosollyal néz, csókot kapok a csípőmre, mielőtt lefeküdnék mellé. Lehunyom a szemem, s csak elveszek az ölelésében. Kivételesen nem veszekszünk. Nem zavar minket semmi, a karjaiban tart. Otthon vagyok. Az illatától bódult állapotba kerülök. Bármennyire is fáj, nem tudom elengedni őt. Itt kell maradnom mellette, s még csak esélyt sem szabad adnom, hogy Taina elcsábítsa mellőlem. Amúgy sem szerettem volna zavarni Melaniet és Nicot. 

- Itt maradok. 

***

Pierre a pultnak dőlve mesélt az élményeiről. Karla és Matt keresztfia, a Francia származású fiú, aki borászként dolgozik, karácsonyra hazalátogatott. Mikor kisfiú volt, szinte a keresztszülei nevelték fel őt, így Jordan számára is olyan volt, mint egy nagy testvér. 

- Olaszország csodálatos, jó volt ott lenni, de már alig várom, hogy hazaérjek. Nagyon hiányzik Franciaország. 

- A minap apa megengedte, hogy megkóstoljam a tavaly karácsonyra kapott borát, és isteni volt - dicsérte a fiút Chloe. Mosolyogva néztem a kislányra, akire annyira büszke voltam. 15 éves, okos, szép, tehetséges, s saját erőből elérte ez álmait. Már két éve, rendszeresen tölt fel videókat, a közösségi oldalakra, s hatalmas tehetsége miatt, hamar fel is fedezték. Mára már stúdiózik, keményen dolgozik és éli a mindennapi, csodálatos sztár életét, amiről órákon át zeng. Emlékszem milyen izgatott volt, mikor először találkozott, Beyonceval, vagy a Fall Out Boy-al. Már sikerült bezsebelnie, három díjat is. Az elsőt a legjobb videó klip miatt. A másodikat akkor kapta, mikor megválasztották a legjobb új előadónak. A harmadikat pedig a legjobb nyári dal miatt kapta. Saját duettje volt már Justin Bieberrel, akivel azóta is jó barátságot ápolnak. Sőt még a példaképével, a Paramore énekesnőével is jó kapcsolatot ápol. 

- Csak óvatosan az ivással kisasszony - csíp bele játékosan Jordan a húga karjába. Imádják egymást. Mindig is volt közöttük egy olyan erős testvéri kötelék, amit senki sem tud szétválasztani. 

- Pár korty volt, nem több. 

- Hát akkor ma is kapsz, majd pár kortyot, ugyanis hoztam kóstolót a legújabb borunkról - itta ki az utolsó kortyot a poharából, Pierre. 

JORDAN 

Szépséges Sutton - nem, ez nem jó! 

....

Szia, Sutton - nem, ez sem az igazi.

....

Kedves Sutton - nem ez sem jó, a francba már. Nem igaz, hogy nem tudok írni egy rohadt levelet. 

"Sutton, 

sokat gondolkodtam már ezen, és végre elég bátorságom is van hozzá. Tudom, hogy nem személyesen kérdezem meg, de romantikusabbnak tartom, így levélben. Bár azt elárulom, hogy fogalmam sincs arról, hogy hogyan legyek romantikus. Még sosem volt velem ilyen, kérlek nézd el nekem. Sokat gondolkodtam kettőnkön. Amikor először elvittelek moziba, s később már az ajtótokban csókolóztunk, már akkor tudtam, hogy kellesz nekem. Igen, azóta is arra a csókra gondolok. Aztán meghívtalak, hogy viselt a mezemet a következő meccsemen. Ott álltál, a számommal a szíved fölött, abban a csodás kis farmerben voltál, amit annyira szeretsz. Míg a több barátnő miniszoknyában ugrált oldalt, te tényleg engem figyeltél, és szurkoltál nekem. Megpróbáltalak megcsókolni, de te nem engedted. Elmondhatatlanul kellemetlenül éreztem magam. Meg akartalak csókolni! Kedvellek téged Sutton. Pontosan olyan lány vagy, akit nekem szántak. Valahol legbelül érzem, hogy jobbat érdemelsz nálam, de nem akarom, hogy más is hozzád érjen. Azt akarom, hogy az én csókom okozzon neked örömöt, hogy én legyek az első, akire gondolsz felkeléskor, és azt akarom, hogy én legyek az utolsó is, amikor lefekszel. Tetszel nekem. 

Sutton, akarsz a csajom lenni?"

Nagyot sóhajtva dobtam be Sutton szekrényébe a levelet. A srácok totál hülyének tartottak, hogy kikezdek egy kilencedikes lánnyal, de nem tehettem mást. Igen két évvel felette járok, de még nem láttam nála csodálatosabb lányt. Ő olyan más. Vicces, kedves, okos, szép. Nem csak szép, gyönyörű. Ezek mellett ért a futballhoz és az autókhoz is. A srácok sem tagadhatják, hogy ő nem tökéletes. Tudom én, hogy Randy is rá akart hajtani, csak én gyorsabb voltam. 

- Na odaadtad a levelet? - csapódott mellém Dee. Milliner volt az egyetlen, aki nem csesztetett azzal, hogy egy kislány után csorgatom a nyálam.

- Dehogy is! Bedobtam a szekrényébe. 

 Dee alaposan kiröhögött. Miután lecsillapodott, hátba veregetett. Matek óra után, direkt azon a folyosón sétálgattam, ahol Sutton következő órája lesz. Mikor megláttam a legjobb barátnője, Melanie mellett, ahogy izgatottan olvasták a levelet. Elvigyorodtam, s az egyik kocka srác szekrényének dőlve figyeltem őt. Mintha megérezte volna, hogy nézem. Felém fordult. Egy ideig meglepetten nézett, majd hatalmas mosollyal az arcán bólintott. Tudtam, hogy nyert ügyem van. 

Izgatott voltam az ajándékok miatt. Próbáltam mindenkinek olyat választani, ami kellőképpen hasznos, de személyes. Anyának két darab szakácskönyvet vettem még két héttel ezelőtt. Apának egy söröspohár készletet rendeltem Németországból, mert folyton panaszkodott, hogy neki nincs ilyen. Chloenak egy bögrét csináltattam, amire "A legjobb kishúg a világon" felirat került. Pierre egy, szintén csináltatott ajándékot, egy pólót kap, amin " Én, a világ borásza" felirat található. Tainával már nehéz dolgom volt. Annak ellenére, hogy már két éve játszotta a barátnőmet, nem ismertem őt teljesen, így vettem neki egy parfümöt, és egy sálat. Talán a legkönnyebbnek kellett volna lennie, hogy mit vegyek a szerelmemnek, de valójában ez volt a legnehezebb feladat. Mivel imádott olvasni, vettem neki négy különféle könyvet, és három fajta könyvjelzőt ajándékoztam neki, amiből az egyiket saját kezemmel csináltam. Az utolsó New Yorkban töltött napon pedig ellátogattam egy VS fehérnemű boltba, ahol vettem egy csipkés csodát, ami inkább volt az én ajándékom, mintsem az övé. Már alig vártam, hogy abba a kis apró csodában lássam. (x) A vacsora csodálatos volt, és a bor is nagyon finomra sikeredett, de gyermeteg izgalommal vártam már, hogy mit kapom. Apától és anyától, közös ajándékot kaptunk Suttonal. Egy hatalmas festménnyel bővültünk. Mivel mind a ketten imádtunk a művészetet, nagyon örülünk neki. Chloe és Pierre is összebeszéltek, így egy-egy személyre szóló bögrét és kulcstartót kaptunk, "Legjobb férj" és "Legjobb feleség" felirattal. Tainától bakelitlemezeket kaptam, mert egyszer megemlítettem neki, hogy Suttonnal nagyon szeretjük őket. Sutton pedig egy fülbevalót kapott. Bár nem gondoltam volna, hogy a feleségem és az álbarátnőm megajándékozzák egymást, örültem, hogy nem veszekedtek. Mikor megkaptam a feleségemtől a New York Jetses logóval ellátott csomagolópapíros dobozt megörültem. Tudtam, hogy ő csak valami különlegeset adhat nekem. Amint megláttam a barna színű labdát, majd azon az aláírást elakadt a lélegzetem. El sem akarta hinni, hogy a  NYJ egyik legendás játékosa által dedikált labdát tartok a kezemben. A példaképem, maga Don Maynard. Hálásan csókot nyomtam szerelmem ajkaira, s nem győztem köszöngetni egész este. Egy családi film után, Sutton és én elköszöntünk, s az ajándékokkal a kezünkben felmentünk a szobánkba, hogy végre felvehesse az a csodás fehérneműt, amit már alig vártam. Kár, hogy nem sokáig lesz rajta, de megéri.

02.

Sziasztok, elérkezett a második rész is. Köszönöm szépen a kommentárt, a cseréket, és a pipákat. A következő rész megint egy hét múlva lesz. Sajnos ma elvesztettem a nagymamámat, így nem ígérek semmit. Köszönök mindent, pláne a feliratkozóimat <3
Üdv,
Audriana Moore

FÁJDALMAS KARÁCSONY - 1. RÉSZ

A MÁSODIK ZŰRZAVAR

SUTTON

Bele fogok örülni. Egyszer az elmém, olyannyira megtelik majd fájdalommal, mint a szívem, s nem fogom tovább bírni. Mindenhol azt látni, hogy az egyetlen férfi, akibe valaha szerelmes voltam, akibe szerelmes vagyok, aki a férjem, mással van. Eddig elviseltem, döcögősen. Most viszont eljutottam addig a pontig, hogy véglegesen besokalltam. Azt mondta szeret, én pedig már nem hiszek neki. Hogy is hihetném, mikor látom hogyan néz arra a fiatal és csodás lányra, aki nap mint nap mellette feszít, akivel randizik, akivel csókolózik, akinek szerelmes szavakat suttog. Olyan erősnek éreztem magam eddig, olyan megszelídíthetetlen vadnak, aki bármire képes a szerelméért. Tévedtem Melanie. Taina túlságosan is tökéletes, s a Fitzerald család is jobban kedveli őt. Karácsonykor olyan volt, mintha én lettem volta a felbérelt barátnő, s ő a feleség. Jordan egyszer ilyen, egyszer olyan volt. Mikor azt hittem elsírom magam, ahogy az édesanyja a lányának szólította a szőke, Brazil szépséget, a kezemet fogta, s arcon csókolt, de mikor elfelejtette, hogy ott vagyok... Ölelgette őt, s igen a szemem láttára csókolta meg! Chloe volt az egyetlen, aki kiállt mellettem, már megint. - írta Sutton, Melanie nevezetű barátnőjének, aki jelenleg Los Angeles egyik egyetemén tanul.

Kellőképpen megkaptam a kegyelemdöfést, a férjem édesanyjától. Az egész család a szokásos karácsonyi vásárlására indult, mikor Karla udvariasan megkért, hogy maradjak otthon, ugyanis ő csak a fiával és a menyével akar mutatkozni. "Nem illenél közénk." Kaptam pár szánakozó pillantást, ám Jordan még csak annyira sem méltatott. Édesapja, Matthew, s kishúga voltak olyan kedvesek, hogy itt maradtak velem, s mi a hideg vásárolgatás helyett, a jó melegben filmet néztünk, s mézeskalácsot sütöttünk. "A fiammal és a menyemmel.", "A menyemmel." Két évvel ezelőtt még én voltam a menye, akivel vásárolni akart. Bár sosem voltunk olyan jó kapcsolatban, mégis elviselt. Nem bántott meg minden szavával.
- Holnap milyen ruhát veszel fel? - kérdezte Chloe, miközben a karácsonyfa formájú mézeskalácsát díszítette. Elfintorogtam. Holnap lesz Karla karácsonyi összejövetele, amit minden évben megszervez. Tavaly még én voltam, az újabb Fitzerald, akit örömmel fogadtak, ma már nem tudom mit higgyek.
- Nem hiszem, hogy részt veszek ezen az egészen.
Nem tagadtam, hisz mindenki tudta, hogy nem vagyok már szívesen látott személy ebben a házban. Nekem pedig már nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy megalázzanak az egész család előtt.
- Ne csináld már Sutton, jönnöd kell - karol belém a lány.
- Nélküled nem lenne ugyanaz - egészíti ki Matt is a lánya mondatát. Kedvesek, hogy törődnek velem, de ez nem változtat semmin.
- Köszönöm, de már beszéltem a barátnőmmel, aki szívesen fogad Los Angelesben - mosolygok rájuk hálásan. - Még ma esete indul a gépem.
Igazság szerint, sírva hívtam fel Melaniet, hogy már nem tudok így itt maradni, ő pedig egyből felajánlottam, hogy töltsem vele az ünnepeket, és Nicolassal. Ő és Nico szintén régóta egy párt alkotnak, s ebben az is sokat segít, hogy együtt mentek egyetemre. Hogy én mennyire szeretnék olyan boldog lenni, mint ők.

JORDAN

Megfagyva léptem be a jó meleg házba. Egyből elengedtem a kis kullancsom kezét, és a cipőmet a sarokba rúgva telepedtem le a meleg kandalló elé. Rohadtul elfáradtam, és fáztam is. Taina odatipegett mellém majd levetette magát a kanapéra, a lábait pedig az ölembe rakta. Vadítóan csábos mosolyt eresztett felém. Néha olyan dögös volt, máskor meg idegesítő. Az elején kiakadtam, mikor megtudtam, hogy álbarátnőm lesz, viszont mára már megszoktam. Mázlistának érzem magam, hisz nem csak egy dögös csajjal mutatkozom, és csókolózom, hanem otthon vár rám még a bombázó feleségem is. Sutton sosem szólt semmit, így automatikusan arra gondoltam, hogy elfogadja ezt. Mostanában ugyan nem önmaga, de biztos szólna, ha zavarná a helyzet. Bár az kicsit zavar, hogy anya folyton keresztbe próbál neki tenni, és Taina felé terelni a figyelmet, minden egyes alkalommal. Mikor elvettem feleségül a lányt, boldog voltam és kétség sem fért hozzá, hogy a család is az volt. Sutton és én már évezredek óra egypárt alkottunk, sőt még a gimnáziumi évek alatt is szinte együtt éltünk.
- Fél óra és kész az ebéd - mosolygott ránk anya, mikor meglátta, hogy egymáshoz közel ülve nézzük a tüzet. Felé kaptam a fejem, s a háta mögött megláttam életem szerelme csalódott arcát. Kicsit feljebb ültem, s kiemeltem az ölemből a Brazil lábait. Ő is rá nézett, majd unott képpel visszafordult, akár csak anya. Sutton csalódottan sóhajtott, s inkább visszament a konyhába. Igyekeztem kifújni magam, majd utána eredtem. Anya megfogta a karomat, mikor mellé értem.
- Hagyd majd megbékél - rántotta meg a vállát. - Úgy sem tudod lerázni magadról.
- Nem is akarom - horkanok fel. - Ő a feleségem anya, a szerelmem.
Kikerülve őt, besiettem a konyhába. Sutton a pultnál állt, miközben az ablakon bámult kifelé. Arca ugyan meggyötört volt, de kifejezéstelen. Basszus. Apa bosszúsan nézett rám, akár csak Chloe. Egy aprót biccentettem feléjük, ők pedig azonnal felpattantak s kimentek. Feleségem mögé álltam, de csak annyira, hogy a mellkasom a hátához érjen. Kezeimmel megtámaszkodtam a pulton, így megakadályozva őt a szabadulástól.
Olyan kiszámíthatatlan volt. Egyszer menekült, egyszer pedig teljesen feladta a próbálkozást. Néha olyan volt, mintha nem is lenne ott. Fejét hátra hajtva a vállamra fektette. Arcom egyből hajába fúrtam. Mindig csodás barack illata volt. Már akkor is mikor megismertem. Senkinek nincsen ilyen jó illata. Visszagondolva az elmúlt két évre, megborzongtam. Már nem voltunk olyan boldogok, már nem töltöttünk annyi időt együtt. Persze ebben az is közrejátszott, hogy el kellett játszanom, hogy már csak barátok vagyunk, akik néha összefutnak. Minden nap azért küzdök, hogy végre felvállalhassam a kapcsolatunkat. Próbálkozom, de közben saját magam is rontom el a dolgokat. Ma reggel is előtte csókoltam meg a fagyöngy alatt Tainát. Nevetve beszélgettem vele, őt pedig elhanyagoltam. Ha neki lenne állkapcsolata, már eltörtem volna a csávó állkapcsát. Mikor a menedzserem elmesélte, hogy pontosan miért is kell ez sok hazugság megértettem. Mivel Sutton a NYJ vezetőedzőjének Rex Ryannak a lánya, egyből jöttek volna a pletykák, hogy csak azért kerültem be a csapatba, mert elvettem az edző lányát. Akkor még jó ötletnek tartottam, mára már teljesen hidegen hagy, hogy mit gondolnak rólam mások. Leszarom, hogy mit beszélnek.
- Tudod, hogy csak megjátsszuk magunkat.
- Kamerák nélkül? - horkan fel. Megadóan felsóhajtok. Kezeim a vállára simulnak, majd a derekára.
- Sajnálom. Te vagy nekem a legfontosabb.
- Már nem érzem magam annak.
- Hagyd, hogy bebizonyítsam - kérlelem, s megfordítom, hogy szembe kerüljünk. Homlokának döntöm az enyémet. - Ebéd után mennyünk el valahova, csak te és én.
- Az már nem jó - suttogja. Ajkaimat egy pillanatra az övéhez érintem, majd alsó ajkába harapok. Ízlelgetem egy kicsit.
- Miért nem? - nyomok egy puszit a szája sarkába, majd a szájára, s onnan haladok egészen a torka aljáig. Egy sóhaj szalad ki a duzzadt ajkai közül, én pedig elvigyorodom. Imádom ezt hallani.
- Mert négy óra múlva megy a gépem - feleli, én pedig ledermedek. Megy a gépe? 

01.

Hi! Köszöntelek titeket az új blogomon. A blog tényleg igaz történet alapján készül/ készült. Ha valaki kíváncsi erre, az írjon nyugodtam e-mailt, és elmesélem, hogy pontosan miért is igazi a történet. Köszönöm a cseréket, és az eddigi feliratkozókat is. 

Üdv, 

Audriana Moore

EGYSZER MINDEN ELMÚLIK

AZ ELSŐ ZŰRZAVAR

SUTTON

Az ablaküvegnek döntöttem a fejem, s elmerengve néztem a kihalt utcát. Lábaimat átkaroltam, az eső pedig úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Ugyan azt csináltam, mint minden áldott nap ilyenkor: vártam. Az esti óráim unalmasan, általában egyhangúan teltek, a kis házban, amiben már évek óra élek, élünk. Jordan és én még a gimnázium első évének vége felé jöttünk össze. Azóta már együtt élünk, s két évvel ezelőtt mondtuk ki a boldogító igent. Talán abban az időben, nem létezett nálam boldogabb nő a földön. Húsz éves voltam, minden vágyam az volt, hogy a szerelmem felesége lehessek, egy életen át. Nem kértem sokat. Egy egyszerű esküvőt szerettem volna, amin a barátaim, s a szűkös család is részt vesz. Nem akartam kacsalábon forgó palotában férjhez menni, nem akartam fotósokat.Azt hittem ő is olyan esküvőről álmodozik, mint én. Sokáig beszélgettünk róla, s én úgy gondoltam, hogy egy véleményen vagyunk. Amikor Jordan menedzsere kijelentette, hogy vagy titokban vesz el feleségül, vagy sehogy, enyhén szólva kiakadtam. Életem legszebb napját, egy ismeretlen kápolnában, két lefizetett tanú mellett kellett átélnem, s mindezekben az fájt a legjobban, hogy J még csak nem is ellenkezett. A hír annyira lesújtott, hogy nem csak házasodni, de élni sem volt kedvem. Miután lezajlott a menyegző, napokig nem láttam a férjemet, akinek a "barátnőjével" kellett megjelennie különböző eseményeken. Tania, a Brazil szépség, nem volt rest elvállalni a szerepet, hogy eljátssza a híres Jordan Fitzerald barátnőjét. Annak ellenére, hogy - állítólag - komoly kapcsolata volt, s van, egyből belement. Jordan kishúgának, Chloenak a tánc tanáraként dolgozik, s mivel a család is ismerte, jó ürügy volt, kiadni ezt a sajtónak. A mai napig képtelen vagyok felfogni, s elhinni, hogy életem szerelme képes minden nap hazudni az egész világnak, s engem elrejteni. Ha bárki kérdezte, akkor azt kellett mondanom, hogy szakítottunk, s hozzámentem egy könyvelőhöz, akivel vidékre költöztünk, s csak néha-néha járok be a városba.
- Megjöttem.
Már nem kaptam fel izgatottan a fejem, miután meghallottam a hangját. Már nem mozdultam, a szívem is csak halkan dobbant meg párszor. Bármennyire is szerettem őt, bármennyire is képtelen voltam elhagyni, már nem bírtam a sok fájdalmat. Látni azzal a fiatal lánnyal, nap mint nap a újságban, a tv-ben, egy- egy tőr volt a szívemben. Minden áldott nap.
- Hallod, megjöttem kicsim - lépett a hátam mögé, majd gyors csókot nyomott a fejem tetejére, s fáradtan levetette magát a kanapéra.
- Azt hittem, hogy ma már nem jössz haza - motyogtam alig hallhatóan.
Volt olyan, hogy napokig nem láttam. Nem jött haza, nem hívott, nem törődött velem.
- Hiányoztál, gyere ülj az ölembe.
Nem figyeltem rá. Az ablakon lecsúszó, apró cseppek jobban lekötötték a figyelmemet. Én is lehetek még valaha ilyen szabad? Hallottam halk sóhaját, majd a padló megnyikorgott. Pillanatok alatt újra a hátam mögött állt. Átkarolta a derekam, az arcát pedig a nyakamba fúrta. Halk szuszogását hallva könnyek gyűltek a szemembe. Megannyi emlék jutott eszembe, mikor megéreztem az illatát.
- Mennyünk fel a hálóba, és bújjunk össze - nyomott csókot a fülem mögé. Néma csendben felálltam, s követtem őt a hálószobába. Nem volt kedvem összebújni vele. Nem volt kedvem mellé feküdni, egyszerűen csak egyedül akartam maradni, hisz már napok óta egyedül ültem a nappaliban. Élettelennek, megsebzettnek, lelketlennek éreztem magam. Tudva, érezve, hogy az eddig hőn szeretett férfi, mosolyogva húz magam után, még nagyobb fájdalom volt. Mivel én egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle, képtelen voltam elválni, azt vártam, hogy ő tegye meg ezt a lépést. Ő mégis itt volt. Napok múlva, fáradtan, magyarázat nélkül, de itt volt, s ennek mindennél fontosabbnak kellett lennie.

- Feküdj le, én gyorsan lezuhanyozom - kaptam egy csókot, s miután eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött, bemásztam az ágyba. A saját részemen, amennyire csak tudtam összehúztam magam. Kívülre húzódva vártam, hogy minél előbb elaludjak. Ajkaim égtek a csókja után. Sosem tagadtam, hogy mennyire hatással van rám, most mégis próbáltam elnyomni magamban az érzést. Régen órákon át képesek voltunk csókolózni. Imádtam mikor a duzzadt ajkaival az enyémet kényezteti. Szerettem az érzést is, amit egy ártatlan csók váltott ki belőlem. A pillangóim, - akik mára már elbújtak a gyomrom legaljába - szárnyaltak. Tudva, hogy az a csókolni való száj már nem csak nekem okoz örömöt, elszomorít. Tudom, hogy tetszik a lánynak, s valamilyen szinten ő is kötődik már Tainához. Bárhogy is tagadná, tudom, hogy érez valamit iránta.
- Itt is vagyok - siet ki a fürdőből. Játékosan rám villantotta azt a tipikus bugyi szaggató vigyort. Egy halvány, de annál keserűbb mosolyt villantottam felé. Olyan csodálatos látványt nyújtott. Egyetlen fekete bokszer takarta el legféltettebb kincsét. Tökéletes felsőteste akaratom ellenére is vonzotta tekintetem. Belefájdult a szívem mikor megláttam az apró csillagot, a csuklóján. Ugyan ott volt, mint az enyém. Még az első évfordulónk után varratuk magunkra, tizedik végén. Annyira szerelmesek voltunk, s tudatni akartuk ezt mindenkivel. Bebújik a takaró alá, s akár csak régen, most is átkarolja a derekamat. Újabb csókokat kapok a nyakamra, a füle mögé, a kulcscsontomra. Remegek. Kívül, belül fut át rajtam a remegés. - Szeretlek.
- Ne mond ezt nekem - kérlelem halkan. Ezt a szót nem akarom hallani. Nem akarom beleélni magam, újra.
- Miért ne mondanám? - nevet fel.
- Ne mond, ha nem érzed így igazán! 

HAMAROSAN...

2014. 12. 12

Facebook csoport: 

x