02.

Sziasztok, elérkezett a második rész is. Köszönöm szépen a kommentárt, a cseréket, és a pipákat. A következő rész megint egy hét múlva lesz. Sajnos ma elvesztettem a nagymamámat, így nem ígérek semmit. Köszönök mindent, pláne a feliratkozóimat <3
Üdv,
Audriana Moore

FÁJDALMAS KARÁCSONY - 1. RÉSZ

A MÁSODIK ZŰRZAVAR

SUTTON

Bele fogok örülni. Egyszer az elmém, olyannyira megtelik majd fájdalommal, mint a szívem, s nem fogom tovább bírni. Mindenhol azt látni, hogy az egyetlen férfi, akibe valaha szerelmes voltam, akibe szerelmes vagyok, aki a férjem, mással van. Eddig elviseltem, döcögősen. Most viszont eljutottam addig a pontig, hogy véglegesen besokalltam. Azt mondta szeret, én pedig már nem hiszek neki. Hogy is hihetném, mikor látom hogyan néz arra a fiatal és csodás lányra, aki nap mint nap mellette feszít, akivel randizik, akivel csókolózik, akinek szerelmes szavakat suttog. Olyan erősnek éreztem magam eddig, olyan megszelídíthetetlen vadnak, aki bármire képes a szerelméért. Tévedtem Melanie. Taina túlságosan is tökéletes, s a Fitzerald család is jobban kedveli őt. Karácsonykor olyan volt, mintha én lettem volta a felbérelt barátnő, s ő a feleség. Jordan egyszer ilyen, egyszer olyan volt. Mikor azt hittem elsírom magam, ahogy az édesanyja a lányának szólította a szőke, Brazil szépséget, a kezemet fogta, s arcon csókolt, de mikor elfelejtette, hogy ott vagyok... Ölelgette őt, s igen a szemem láttára csókolta meg! Chloe volt az egyetlen, aki kiállt mellettem, már megint. - írta Sutton, Melanie nevezetű barátnőjének, aki jelenleg Los Angeles egyik egyetemén tanul.

Kellőképpen megkaptam a kegyelemdöfést, a férjem édesanyjától. Az egész család a szokásos karácsonyi vásárlására indult, mikor Karla udvariasan megkért, hogy maradjak otthon, ugyanis ő csak a fiával és a menyével akar mutatkozni. "Nem illenél közénk." Kaptam pár szánakozó pillantást, ám Jordan még csak annyira sem méltatott. Édesapja, Matthew, s kishúga voltak olyan kedvesek, hogy itt maradtak velem, s mi a hideg vásárolgatás helyett, a jó melegben filmet néztünk, s mézeskalácsot sütöttünk. "A fiammal és a menyemmel.", "A menyemmel." Két évvel ezelőtt még én voltam a menye, akivel vásárolni akart. Bár sosem voltunk olyan jó kapcsolatban, mégis elviselt. Nem bántott meg minden szavával.
- Holnap milyen ruhát veszel fel? - kérdezte Chloe, miközben a karácsonyfa formájú mézeskalácsát díszítette. Elfintorogtam. Holnap lesz Karla karácsonyi összejövetele, amit minden évben megszervez. Tavaly még én voltam, az újabb Fitzerald, akit örömmel fogadtak, ma már nem tudom mit higgyek.
- Nem hiszem, hogy részt veszek ezen az egészen.
Nem tagadtam, hisz mindenki tudta, hogy nem vagyok már szívesen látott személy ebben a házban. Nekem pedig már nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy megalázzanak az egész család előtt.
- Ne csináld már Sutton, jönnöd kell - karol belém a lány.
- Nélküled nem lenne ugyanaz - egészíti ki Matt is a lánya mondatát. Kedvesek, hogy törődnek velem, de ez nem változtat semmin.
- Köszönöm, de már beszéltem a barátnőmmel, aki szívesen fogad Los Angelesben - mosolygok rájuk hálásan. - Még ma esete indul a gépem.
Igazság szerint, sírva hívtam fel Melaniet, hogy már nem tudok így itt maradni, ő pedig egyből felajánlottam, hogy töltsem vele az ünnepeket, és Nicolassal. Ő és Nico szintén régóta egy párt alkotnak, s ebben az is sokat segít, hogy együtt mentek egyetemre. Hogy én mennyire szeretnék olyan boldog lenni, mint ők.

JORDAN

Megfagyva léptem be a jó meleg házba. Egyből elengedtem a kis kullancsom kezét, és a cipőmet a sarokba rúgva telepedtem le a meleg kandalló elé. Rohadtul elfáradtam, és fáztam is. Taina odatipegett mellém majd levetette magát a kanapéra, a lábait pedig az ölembe rakta. Vadítóan csábos mosolyt eresztett felém. Néha olyan dögös volt, máskor meg idegesítő. Az elején kiakadtam, mikor megtudtam, hogy álbarátnőm lesz, viszont mára már megszoktam. Mázlistának érzem magam, hisz nem csak egy dögös csajjal mutatkozom, és csókolózom, hanem otthon vár rám még a bombázó feleségem is. Sutton sosem szólt semmit, így automatikusan arra gondoltam, hogy elfogadja ezt. Mostanában ugyan nem önmaga, de biztos szólna, ha zavarná a helyzet. Bár az kicsit zavar, hogy anya folyton keresztbe próbál neki tenni, és Taina felé terelni a figyelmet, minden egyes alkalommal. Mikor elvettem feleségül a lányt, boldog voltam és kétség sem fért hozzá, hogy a család is az volt. Sutton és én már évezredek óra egypárt alkottunk, sőt még a gimnáziumi évek alatt is szinte együtt éltünk.
- Fél óra és kész az ebéd - mosolygott ránk anya, mikor meglátta, hogy egymáshoz közel ülve nézzük a tüzet. Felé kaptam a fejem, s a háta mögött megláttam életem szerelme csalódott arcát. Kicsit feljebb ültem, s kiemeltem az ölemből a Brazil lábait. Ő is rá nézett, majd unott képpel visszafordult, akár csak anya. Sutton csalódottan sóhajtott, s inkább visszament a konyhába. Igyekeztem kifújni magam, majd utána eredtem. Anya megfogta a karomat, mikor mellé értem.
- Hagyd majd megbékél - rántotta meg a vállát. - Úgy sem tudod lerázni magadról.
- Nem is akarom - horkanok fel. - Ő a feleségem anya, a szerelmem.
Kikerülve őt, besiettem a konyhába. Sutton a pultnál állt, miközben az ablakon bámult kifelé. Arca ugyan meggyötört volt, de kifejezéstelen. Basszus. Apa bosszúsan nézett rám, akár csak Chloe. Egy aprót biccentettem feléjük, ők pedig azonnal felpattantak s kimentek. Feleségem mögé álltam, de csak annyira, hogy a mellkasom a hátához érjen. Kezeimmel megtámaszkodtam a pulton, így megakadályozva őt a szabadulástól.
Olyan kiszámíthatatlan volt. Egyszer menekült, egyszer pedig teljesen feladta a próbálkozást. Néha olyan volt, mintha nem is lenne ott. Fejét hátra hajtva a vállamra fektette. Arcom egyből hajába fúrtam. Mindig csodás barack illata volt. Már akkor is mikor megismertem. Senkinek nincsen ilyen jó illata. Visszagondolva az elmúlt két évre, megborzongtam. Már nem voltunk olyan boldogok, már nem töltöttünk annyi időt együtt. Persze ebben az is közrejátszott, hogy el kellett játszanom, hogy már csak barátok vagyunk, akik néha összefutnak. Minden nap azért küzdök, hogy végre felvállalhassam a kapcsolatunkat. Próbálkozom, de közben saját magam is rontom el a dolgokat. Ma reggel is előtte csókoltam meg a fagyöngy alatt Tainát. Nevetve beszélgettem vele, őt pedig elhanyagoltam. Ha neki lenne állkapcsolata, már eltörtem volna a csávó állkapcsát. Mikor a menedzserem elmesélte, hogy pontosan miért is kell ez sok hazugság megértettem. Mivel Sutton a NYJ vezetőedzőjének Rex Ryannak a lánya, egyből jöttek volna a pletykák, hogy csak azért kerültem be a csapatba, mert elvettem az edző lányát. Akkor még jó ötletnek tartottam, mára már teljesen hidegen hagy, hogy mit gondolnak rólam mások. Leszarom, hogy mit beszélnek.
- Tudod, hogy csak megjátsszuk magunkat.
- Kamerák nélkül? - horkan fel. Megadóan felsóhajtok. Kezeim a vállára simulnak, majd a derekára.
- Sajnálom. Te vagy nekem a legfontosabb.
- Már nem érzem magam annak.
- Hagyd, hogy bebizonyítsam - kérlelem, s megfordítom, hogy szembe kerüljünk. Homlokának döntöm az enyémet. - Ebéd után mennyünk el valahova, csak te és én.
- Az már nem jó - suttogja. Ajkaimat egy pillanatra az övéhez érintem, majd alsó ajkába harapok. Ízlelgetem egy kicsit.
- Miért nem? - nyomok egy puszit a szája sarkába, majd a szájára, s onnan haladok egészen a torka aljáig. Egy sóhaj szalad ki a duzzadt ajkai közül, én pedig elvigyorodom. Imádom ezt hallani.
- Mert négy óra múlva megy a gépem - feleli, én pedig ledermedek. Megy a gépe? 

01.

Hi! Köszöntelek titeket az új blogomon. A blog tényleg igaz történet alapján készül/ készült. Ha valaki kíváncsi erre, az írjon nyugodtam e-mailt, és elmesélem, hogy pontosan miért is igazi a történet. Köszönöm a cseréket, és az eddigi feliratkozókat is. 

Üdv, 

Audriana Moore

EGYSZER MINDEN ELMÚLIK

AZ ELSŐ ZŰRZAVAR

SUTTON

Az ablaküvegnek döntöttem a fejem, s elmerengve néztem a kihalt utcát. Lábaimat átkaroltam, az eső pedig úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Ugyan azt csináltam, mint minden áldott nap ilyenkor: vártam. Az esti óráim unalmasan, általában egyhangúan teltek, a kis házban, amiben már évek óra élek, élünk. Jordan és én még a gimnázium első évének vége felé jöttünk össze. Azóta már együtt élünk, s két évvel ezelőtt mondtuk ki a boldogító igent. Talán abban az időben, nem létezett nálam boldogabb nő a földön. Húsz éves voltam, minden vágyam az volt, hogy a szerelmem felesége lehessek, egy életen át. Nem kértem sokat. Egy egyszerű esküvőt szerettem volna, amin a barátaim, s a szűkös család is részt vesz. Nem akartam kacsalábon forgó palotában férjhez menni, nem akartam fotósokat.Azt hittem ő is olyan esküvőről álmodozik, mint én. Sokáig beszélgettünk róla, s én úgy gondoltam, hogy egy véleményen vagyunk. Amikor Jordan menedzsere kijelentette, hogy vagy titokban vesz el feleségül, vagy sehogy, enyhén szólva kiakadtam. Életem legszebb napját, egy ismeretlen kápolnában, két lefizetett tanú mellett kellett átélnem, s mindezekben az fájt a legjobban, hogy J még csak nem is ellenkezett. A hír annyira lesújtott, hogy nem csak házasodni, de élni sem volt kedvem. Miután lezajlott a menyegző, napokig nem láttam a férjemet, akinek a "barátnőjével" kellett megjelennie különböző eseményeken. Tania, a Brazil szépség, nem volt rest elvállalni a szerepet, hogy eljátssza a híres Jordan Fitzerald barátnőjét. Annak ellenére, hogy - állítólag - komoly kapcsolata volt, s van, egyből belement. Jordan kishúgának, Chloenak a tánc tanáraként dolgozik, s mivel a család is ismerte, jó ürügy volt, kiadni ezt a sajtónak. A mai napig képtelen vagyok felfogni, s elhinni, hogy életem szerelme képes minden nap hazudni az egész világnak, s engem elrejteni. Ha bárki kérdezte, akkor azt kellett mondanom, hogy szakítottunk, s hozzámentem egy könyvelőhöz, akivel vidékre költöztünk, s csak néha-néha járok be a városba.
- Megjöttem.
Már nem kaptam fel izgatottan a fejem, miután meghallottam a hangját. Már nem mozdultam, a szívem is csak halkan dobbant meg párszor. Bármennyire is szerettem őt, bármennyire is képtelen voltam elhagyni, már nem bírtam a sok fájdalmat. Látni azzal a fiatal lánnyal, nap mint nap a újságban, a tv-ben, egy- egy tőr volt a szívemben. Minden áldott nap.
- Hallod, megjöttem kicsim - lépett a hátam mögé, majd gyors csókot nyomott a fejem tetejére, s fáradtan levetette magát a kanapéra.
- Azt hittem, hogy ma már nem jössz haza - motyogtam alig hallhatóan.
Volt olyan, hogy napokig nem láttam. Nem jött haza, nem hívott, nem törődött velem.
- Hiányoztál, gyere ülj az ölembe.
Nem figyeltem rá. Az ablakon lecsúszó, apró cseppek jobban lekötötték a figyelmemet. Én is lehetek még valaha ilyen szabad? Hallottam halk sóhaját, majd a padló megnyikorgott. Pillanatok alatt újra a hátam mögött állt. Átkarolta a derekam, az arcát pedig a nyakamba fúrta. Halk szuszogását hallva könnyek gyűltek a szemembe. Megannyi emlék jutott eszembe, mikor megéreztem az illatát.
- Mennyünk fel a hálóba, és bújjunk össze - nyomott csókot a fülem mögé. Néma csendben felálltam, s követtem őt a hálószobába. Nem volt kedvem összebújni vele. Nem volt kedvem mellé feküdni, egyszerűen csak egyedül akartam maradni, hisz már napok óta egyedül ültem a nappaliban. Élettelennek, megsebzettnek, lelketlennek éreztem magam. Tudva, érezve, hogy az eddig hőn szeretett férfi, mosolyogva húz magam után, még nagyobb fájdalom volt. Mivel én egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle, képtelen voltam elválni, azt vártam, hogy ő tegye meg ezt a lépést. Ő mégis itt volt. Napok múlva, fáradtan, magyarázat nélkül, de itt volt, s ennek mindennél fontosabbnak kellett lennie.

- Feküdj le, én gyorsan lezuhanyozom - kaptam egy csókot, s miután eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött, bemásztam az ágyba. A saját részemen, amennyire csak tudtam összehúztam magam. Kívülre húzódva vártam, hogy minél előbb elaludjak. Ajkaim égtek a csókja után. Sosem tagadtam, hogy mennyire hatással van rám, most mégis próbáltam elnyomni magamban az érzést. Régen órákon át képesek voltunk csókolózni. Imádtam mikor a duzzadt ajkaival az enyémet kényezteti. Szerettem az érzést is, amit egy ártatlan csók váltott ki belőlem. A pillangóim, - akik mára már elbújtak a gyomrom legaljába - szárnyaltak. Tudva, hogy az a csókolni való száj már nem csak nekem okoz örömöt, elszomorít. Tudom, hogy tetszik a lánynak, s valamilyen szinten ő is kötődik már Tainához. Bárhogy is tagadná, tudom, hogy érez valamit iránta.
- Itt is vagyok - siet ki a fürdőből. Játékosan rám villantotta azt a tipikus bugyi szaggató vigyort. Egy halvány, de annál keserűbb mosolyt villantottam felé. Olyan csodálatos látványt nyújtott. Egyetlen fekete bokszer takarta el legféltettebb kincsét. Tökéletes felsőteste akaratom ellenére is vonzotta tekintetem. Belefájdult a szívem mikor megláttam az apró csillagot, a csuklóján. Ugyan ott volt, mint az enyém. Még az első évfordulónk után varratuk magunkra, tizedik végén. Annyira szerelmesek voltunk, s tudatni akartuk ezt mindenkivel. Bebújik a takaró alá, s akár csak régen, most is átkarolja a derekamat. Újabb csókokat kapok a nyakamra, a füle mögé, a kulcscsontomra. Remegek. Kívül, belül fut át rajtam a remegés. - Szeretlek.
- Ne mond ezt nekem - kérlelem halkan. Ezt a szót nem akarom hallani. Nem akarom beleélni magam, újra.
- Miért ne mondanám? - nevet fel.
- Ne mond, ha nem érzed így igazán!