04.

HI! Kerek egy hónapja nem volt már rész. Nagyon sajnálom. Legközelebb hamarabb hozom a következőt, I promise!!! <3

 BARÁTSÁGOM HATÁRA

A NEGYEDIK ZŰRZAVAR

SUTTON

A CupCoffe pultjának dőlve ittam a kávémat. Szokásosan, Brad a pultot törölte, s a kedves Norman asszonnyal beszélgetett, aki nemrég özvegyült meg. Bradley volt a világ legkedvesebb pasija. Már három éve jártam a kávézójába, és azóta ő lett az egyik legjobb barátom. Brad O'Brien maga a tökéletesség. Jóképű, okos, helyes, intelligens, romantikus és nem utolsó sorban hihetetlenül vicces. Vele mindent meglehetett beszélni. Ő mindenről tudott. Meséltem neki Jordanról és Taináról, apámról, a házasságomról, mindenről. 

- A szívtipró megint itt hagyott? - tolta elém a kedvenc csokis sütimet Brad. Összefutott a nyál a számban. A világ legjobb süteménye feküdt előttem a tányéron, mégsem nyúltam hozzá. Így is volt mit leadnom. 

- Muszáj volt elmennie. 

Felhorkant. Gúnyosan rám vigyorgott, majd egy "énmegmondtammal" elfordult. Igaz volt. Ő mindig megmondta. Mintha tudta volna, hogy Jordan minden hétvégén otthagyott, s inkább Tainával próbált többet mutatkozni a média előtt, vagy az édesanyja előtt. Annyiszor biztatott már, hogy váljak el tőle. Pedig arra képtelen lennék.
- Van valami más dolgod mára? - könyököl fel a pultra. Arca csupán 15 centiméterre van az enyémtől. Ajkain az a tipikus aranyos, mégis ellenállhatatlan mosoly ül, amit annyira szeretek. Az illata megint fahéjas, s enyhe karácsony aromával egészen pompás. - Vagy a hercegnő nem ér rá, hogy az alja néppel foglalkozzon?
- Nagyon vicces vagy.
- Van kedved sétálni egyet?
- Ilyen hidegben? - borzongtam meg, mikor kinéztem az ablakon. Kint hatalmas pelyhekben hullott a hó.
- Miért ne?
- Rendben - bólintottam mosolyogva. Olyan régen sétáltam már a hóban, nyugisan és jól érezve magam.
Rám villantotta a mosolyát, miközben kitöltött nekem egy újabb adag kávét, és megesküdtem volna, hogy a szemeim helyett, a melleimmel néz össze. Arcomat elöntötte a forróság.
- Jól áll neked a piros. Gyakrabban kellene elpirulnod - kacsintott azzal a hihetetlenül különleges szürke szemével.
- Ahhoz mindig ilyen kellemetlen helyzetbe kéne kerülnöm - felelem - és azt nem igazán akarom.
- Ne haragudj, de nem tudom megtagadni magamtól a látványt - rántott vállat. Hallottam, hogy Mrs. Norman felkuncog mellettem. Már csak az hiányzik, hogy ez a pletykás vénasszony kavarjon nekem valamit.

Már besötétedett mikor elhagytuk a kávézót. Brad az egyik pincérnőnek - Avanak - a lelkére kötötte, hogy biztonságosan és gondosan zárjon majd, miután mindenki elment. O'Brien nem mindig engedte meg magának, azt a kis időt, amit magával tölthetett. Mióta ismertem csupán egyszer volt szabadnapos. Még karácsonykor is dolgozott. Mivel nem volt barátnője, sem gyereke, feleslegesnek tartotta az ünnepeket. Már ezerszer biztattam, hogy egy kicsit pihenjen és utazzon haza a szüleihez Kansasba, de hiába beszéltem neki. Brad olyan ember volt, aki csak azt hallotta meg, amit akart. Ha ő nem akar pihenni, akkor nem is fog.
- Azon gondolkodtam, hogy nyáron elugrom Spanyolországba pár hétre - kortyolt bele a forralt borába.
- Brad O'Brien végre nyaralni megy? - kérdezem drámaian. - Ez kész karácsonyi csoda.
- Haha - gúnyolódik. - Azon is gondolkodtam, hogy velem jöhetnél.
Félrenyelek. Miért menjek én vele Spanyolországba. Miért én menjek vele nyaralni?
- Figyelj tudom, hogy ez most furcsa, de szerintem vagyunk olyan jó barátok, hogy elmenjünk egy kicsit kirúgni a hámból, együtt! - áll meg előttem. Játékosan megpöcköli az arcomat, majd folytatja. - Egyébként pedig úgy gondoltam, hogy előttem megbeszélhetnénk az egészet Jordannal, hogy ne egy idegennel kelljen töltened a nyaradat. Neki úgy is meccsei lesznek, és a sok díjátadóra és filmbemutatóra is azzal a Brazil csajjal kell megjelennie, így te megint az egész nyaradat a négy fal között töltenéd.
- Nem tudom - sóhajtok - ezen még gondolkodnom kell Bradley. Nem dobhatok mindent el és nem dönthetek egyedül ebben. Ne felejtsük el, hogy férjes asszony vagyok.
- Sajnos - suttogja maga elé.
- Ezt hallottam.

"Már fél órája itthon vagyok. Hol vagy már? Hiányzol. xx J" - Érkezett az üzenet húsz perc múlva. Éppen az egyik karácsonyi kirakatot bámultuk, amiben megannyi színes égősor pompázott. Rengeteg leértékelt díszeket, ajándékokat és csillogó csodákat kínáltak.
- Őfelsége gondolom téged akar - szurkálódik újra Brad, miközben átkarolva a vállamat keserű vigyor szökik az ajkaira. Egy pillanatra lesütöm a szemem. Pontosan az ilyen helyzetek miatt nem szeretek vele együtt maradni kettesben. Vele lenni olyan csodálatos, mégis a bűntudat közben, belülről felemészt, mert tudom, hogy sohasem fogok úgy ránézni, ahogy ő rám.
- Jobb lesz ha most megyek - húzódom el a férfitól.
- Nem kell ugranod, ha ő akarja Sutton - kapja el a karomat. - Gondold át a Spanyol utat, hidd el jól éreznénk magunkat, még akkor is ha csak barátokként megyünk oda. Kérlek.
- Gondolkodom rajta, ígérem!
"Tíz perc! xo"
Olyan gyorsan mentem, hogy még a tíz perc is soknak számított. Számoltam! Rosszul éreztem magam Bradley miatt, és valamennyi dologban igaza is volt, de annyira vártam, hogy végre újra láthassam a férjemet. Azt a férfit, akit már rég el kellett volna hagynom. Mármint a barátaim elmondása szerint. Néha még azok az emberek sem értenek meg igazán, akik annak idején biztattak, hogy vágjak bele ebbe a titkos házasságba. Megértem én őket, hogy nem tudják, hogy mégis milyen a helyemben lenni, hisz nekik nem kell titkolniuk azt az egész világ előtt, hogy pontosan ki is a szerelmük. Annak idejében szerintem Jordan menedzsere - Isobel - sem gondolt bele eléggé, hogy mit is kér tőlünk. Félek.
Félek, mert nem akarom elveszíteni a férjemet, mégis olyan érzésem van, mintha ez már megtörtént volna. Taina gyönyörű, és még butának sem lehet őt nevezni, sőt. A koreográfus munka mellett, jogi egyetemre jár, és buzgón dicsekszik is vele, a kamerák előtt. Talán annyi baja van szegény lánynak, hogy gyötri a feltűnési viszketegség. Már nem egyszer tapasztaltam meg, hogy folyton a középpontban próbál lenni, és még meg is fizetik érte.
- Hát itt vagy, édesem - szalad felém Jordan, amint beérek a házba. A karjaiba kap, én pedig, amint a lábam elhagyja a földet, felsikkantok.